Drága kedves édesapánk (édes a Punk) meglátogatott minket, mely alkalommal megtekintette a sorban második (legnagyobb) kistestvérem remekbe szabott zsírúj bicikli járgányát, amely Trek nemtommijen és már napok óta nem esett ki egy rúzsaszínű ködbuborékból. Ez tulajdonképpen nem érdekes, csak ami eztán következik, merthogy egy jó fél órával távozása után édesapám telefonon közölte a fejleményt, miszerint hozott nekünk egy tanyasi csirkét, szalámit, tojást meg bort, csak elfelejtette odaadni, és most (este nyolc) menjünk el érte mi. Így is történt. A belvárosban rémálom parkolni, de a magyar emberben kellemesen csalódtam, mert hiába állnak az autók három sorban a járdán, egy még mindíg le tud parkolni úgy, hogy ne látszódjon hogy az ért ide legkésőbb. Na mindegy, szal zacsi kézben, puszi-puszi, kocsiba vissza, ránkparkolt többieket félre, vissza haza (közben anyukámmal jót beszélgettünk legalább), csirke a hűtőbe.

Aszitted. Az itthon csivitelő éhes fiókák megtértünkkor kifejtették az energia felé való olthatatlan vágyükat. Na jó. Csirkepucolás. Ezt anyukám csinálta, jó cucc volt, csak egy csirke 4 trollnak...

Csirkepaprikás: Csirke (nem muszály egész, ha csak combok vagy csak melle van ,akkor is lehet) hagyma, tejföl. Pont.

A csirkét macerás megtisztítani, pláne ha a kültakarója nem fólia hanem még tollas. A fóliásat is alaposan át kell nézni, mert a toll rágós, és a vége hajlamos benne maradni a bőrében. Ezeket kihúzkodjuk. A madarunkat értelmes darabokra vagdalkozzuk bőröstül (már érted, alsó comb, felső comb, mellét kettőbe, farhátát kettőbe, nyakát külön, zuza, máj stb ha volt benne külön) Megmossuk rendesen. Félretesz.

A hagymát (1nagy vagy 2 kicsi) apróra felvágjuk, egy lábosban olajon megpirítjuk, üvegesre. Pirospaprikát szórunk rá, azt is megpirítjuk kicsit. Beletesszük a csirkét, összekeverjük és megsózzuk. Ha tudjuk, kicsit megpirítjuk, de összevissza alkatrészei miatt nem fig mindenhol sikerülni. Egy pohár vízzel felöntjük, megkeverjük. Beletehetünk egy paradicsomot meg egy csípős hegyespaprikát, ha van. Persze széles csíkokra vágva. Ekkor otthagyjuk a csudába, lassú tűzön, fedő alatt. Sddig csinálhatunk valami köretet. Tésztát lehet főzni (ez a legegyszerűbb). vagy nokedlit is lehet csinálni.

Nokedli: Liszt, tojás, víz.

Fél kiló lisztet egy nagy vaqgy két kicsi tojással, sóval és vízzel tésztává gyúrunk, olyan hígra, hogy folyjon, de azért ne annyira, mint a méz. Egy lábosban felteszünk vizet forrni. Ha felforrt, nokedliszaggatót teszünk rá (ez egy látszólag céltalan lyukacsos tálcaféle), és a tésztát a lukakon átbaszirgálva nokedliszaggatóval (ez egy konyhai spakli. Ha nincs akkor késsel vagy egy sütőlapáttal) a forró vízbe ejtjük.

Jótanács: Ha bármilyen tésztának vizet forralsz, tegyél bele olajat. Nem fog a tészta összeragadni.

A nokedlit az utolsó cseppig gyorsan beleszaggattuk a vízbe. Forraljuk egy ideig. Akkor jó, ha már úszik a vízen, de szabad kóstolni. Merítőszűrővel kell leszűrni, mert ami később kerül bele, később is jön fel a tetejére és nem fogod tudni egyszerre leszűrni. Még a szűrőben hideg vízzel leöblítjük a csap alatt. Kitesszük egy tálba és megolajozzuk kicsit.

A csirkéről kóstolás útján eldöntjük, hogy megpuhult-e már. Ha igen, akkor hozzáteszünk egy nagy csomó tejfölt, és ezzel is felforraljuk. Utána kész.

Koviubival.

Bon apetit!