Sziasztok! Ádám vagyok, és ez az a hely, ahol elolvashatod a gondolataimat és a mindennapi eledelemet. Merthogy tenger passzióim közül itt a konyhával fogok foglalkozni.

Láttátok a No Reservations (ízlések és pofonok) című filmet? Még moziban láttam először de erősen a kedvencemmé lett. Ma pedig az élményt megtoldottam a Julie and Julia című alkotással, és ez adta a kezdő lökést a blog indítására. Első ilyen próbálkozásom, szóval nem röhögni!

Rólam annyit érdemes tudni, hogy édesanyámmal és a 3 kisöcsémmel élek Budafokon, innen járok egyetemre. 21 éves vagyok. Szerintem főzni mindenki tud, aki szereti a hasát, maximum nem próbálkozik. Anyukám sokat dolgozik, itthon meg azért velem együtt négy kamasz/kvázifelnőtt fiú van, és a drága testvérkéim az inkompetencia határmezsgyéjéről élelemért kiálltva inkább éhenpusztulnak semmint hogy egy szelet kenyeret maguknak levágnának, én meg nem szeretem a hidegkaját, tehát a halmozott nyomásnak engedve zsenge ifjúkoromban elsajátítottam a főzés tudományát, vesztemre, mert ezen új peremfeltételen fellelkesülve kis családom meglehetősen számonkérővé alakult. Lényeg a lényeg, sokat főzőcskézek. Félreértés ne essék, nem (csak) recepteket szeretnék felpakolni, leginkább egy bevásárlólistába oltott "kedves naplóm!" típusú szüleményt szeretnék a világra segíteni. Terveim szerint napi rendszerességgel kerülne fel új poszt és az aznapi kuktáskodással kapcsolatos élményeimet tehetnétek magatokévá. Na rizsának(höhö) ennyi, csapjunk a lecsóba(höhö)!

2010, március 20adika, szombat napján környezeti eljárástan tanulásra virradt a világ. Borzasztó dolog, el is ment vele az egész nap, mindaddig, amig a lassan öntudatra nem ébredő testvérkéim közül a legrátermettebb az éhség hívó szavának engedelmesve vadászatra indult. Éles fülével felfigyelt a füzetpapír sercenése keltette fuvallatra, amely az eleddig elhagyatottnak vélt szobám ajtaja felől tapasztaltatott. Megérezvén helyzetének soha vissza nem térő mivoltát, minden óvatosságot félretéve és csak a szent célt tartva maga előtt ínaszakadtában bevágta magát az ajtómon és a meglepetés erejét maga mögött tudva egy hirtelem szájmozdulattal bénultságom tizedmásodperce alatt előadta a nép akaratát, miszerint a világot három ártatlan lélekkel rövidítem meg, ha egy másodpercet is késlekedem holmi zárthelyire készüléssel, amikor nincs kaja az orruk előtt! A fejemben hamarjában lezajlott temérdek és mélyenszántó agymunka következtében magam is ráébredtem a helyzet súlyosságára, így a legrövidebb, kvázi egyenes úton lerepültem a konyhába, a legkevesebb fölösleges mozdulattal és a Newton I.-et figyelembe véve emberfeletti dinamizmussal a tűzhely felé irányítottam egy serpenyő röppályáját, ezzel egyidőben pedig a hűtőszekrény tartalmát igyekeztem felmérni. Általában azt a rendszert követem, hogy megnézem mi van a szekrényben, hogy abból mit lehet csinálni és a döntésemet a tápérték/idő érték optimalizálásával véglegesítem. Jelen helyzetben azt kellett látnom, hogy drága kistestvérem véresen komoly aggálya nem volt alaptalan, hiszen az alapvetően túl gyorsan nem hozzáférhető mélyfagyasztott termékeken kívül más nem nagyon van.

Első szabály, ha az ember vadon nevelkedett vérszomjas rokonokkal él: Ha csak órák múltán lesz kész a kaja, akkor annak olyannak kell lennie, hogy még így se legyen kifizetődőbb a gyakorlatilag késedelem nélkül hozzáférhető szakács elfogyasztása. A mélyhűtőben kinéztem egy hetven dekás darálthús csomagot, majd azt véleménemet nyomatékosítandó lobogtatva kijelentettem, a mai menü hamburger lesz. A reakció fenyegető általam "deadline crisis" névre keresztelt tekintetek villogtatása volt, de később megenyhültek.

Tehát akkor az első recept: Hamburger, ha még zsemle sincs otthon.

Hozzávalók (ha van. Ha nincs azért ne kiránduljunk el a közértbe. Bármi jó lesz): 70 deka darálthús, 1 kg liszt, élesztő, hagyma, valami zöldség (esetünkben egy jégsaláta volt otthon).

A mélyfagyasztott darálthúst kitettem a pultra olvadni, bár élelmesek szorgalmaztás volna a forróvíz alatti hirtelen kiolvasztást, de ezt ti se tegyétek semmiképpen, mer a forró vízben a húsok sarkai undorító módon félig megfőnek. Szóval a hús olvad. Ebben a stádiumban konstatáltam a pékáru teljes hiányát, de élelmes egyetemista nem akad fenn semmin, zsömlét sütünk. Egy tálban (fém vagy műanyag) a liszt közepére csináltam egy mélyedést, beleszórtam egy (analitikai pontosságú) marék cukrot (ez az élesztő kajája), belemorzsoltam az élesztőt (egész csomag 50g-os frissélesztő, vagy ezzel egyenértékű instantot is lehet használni) a luk köré sót szórtam (púpos kiskanál) és az élesztőre a lukba egy pohár (2,5-3 deci) kézmeled csapvizet öntöttem. A tészta ragad, ezért az elején villával szoktam összebaszirgálni, amikor meg sűrű lesz akkor kézzel. Elkezdem a közepét kevergetni a villával, és amikor kicsit sűrűbb lesz, hozzáöntök egy fél deci, egy deci körüli olajat, azzal is összekeverem, meg még egy pohár meleg vizet, megint összekeverem, és lassacskán mindíg a luk szélét tágítva az összes lisztet belekeverem a cuccba. ha már nem megy villával, kézzel kell nyomkodni, a lényeg hogy a végén ne maradjon liszt a tálban, se a falán, és a tészta egyenletes (homogén) legyen. Ezután egy tepsire sütőpapírra (vagy a tepsire kivajazva) lapos golyók formályában kirakosgatom. egy konyharuhával letakarom. Egy kiló lisztből nekem 18-20 zsemle lesz. 2x9 képében szoktam kisütni. tehát kiraktam a tepsire, aztán elmentem fürdeni. A Levi könyvét, a Sógun-t olvastam közben. Elég jó könyv, egy 17. századi hajónavigátorról szól aki Japánba keveredik. Ezzel el lehet izélni egy csomó időt. A receptben szereplő feleszmélési idő után (ez az, amikor kiugrasz a kádból, hogy bakker a zsömle...)(egyébként olyan 1 óra körül van) visszamész a zsömlékhez. Akkor jó, ha kb akkorára megnőttek, mint amekkorát végül szeretnél. Ekkor bekapcsolom a sütőt 180 fokra, légkeveréssel. amikor eléri a hőmérsékletet, beteszem sülni a cuccot. kb fél óra alatt megsül. Frissen kicsit kemény a héja, olyan keksz szerű, de ha vársz vele hogy kihűljön akkor megpuhul. Amíg a zsömle sül, a darálthús (ha szerencséd van) felengedett, így azt készítheted. Só bors paprika vagy ami van, igazából mindegy. Nyersen is kóstolhatod, csak ne sokat. olajat kell hozzátenni, hogy ne tapadjon le, aztán a serpenyőben kevés olajon kisütni. Én egy gombócot szoktam kézzel a serpenyőbe tenni és laposra szétnyomkodom a sütőlapáttal. Egyszercsak megfordítom, hogy mind a két fele megsüljön. ne próbálj egyszerre sokat sütni. 2-3 bőven elég, egy se ciki. Ha megsült, már csak össze kell rakni. Hagymakarika, saláta, hús, kecsap. Bon apetit!