Hali. Emlékeztek még rám? Kicsit elhanyagoltam a blogot az utóbbi időben, mert húsvét volt meg nem értem rá meg inkább Japán történelmét fordítottam angolról magyarra, de most nincs ehhez kedvem mert itt ülök az Rben és nins asztal és annoying a zene keg úgy összeségében nem jó ez az egész, de majd májusban örülünk az addigra teljesen elfeledett pénznek. A reklám legalja szerintem az amikor a frissen öngölt betonplaccon kint nyomul a fél emberiség és az őskövület professzorok fagyival a kezükben manöken gólyákkal szambáznak egész álló nap. Valahogy olyan reális. Meg persze savanyú a szőlő. Apropó, a nemrég megállapított egy hallal kevesebb a vízben hallal először két szónál többet sikerült beszélnem összefüggően és értelmesen, nem mintha ez előrelépést jelentene, de reménysugár. Ide ajánlon a Ghost Town (2008) című filmet, tessék megnézni.
Kedvenc Japánolkodó diplomatémámmal nem igazán haladok, helyette azzal hitegetem magamat, hogy van értelme Japán teljes történelmét fordítgatni, de elég érdekes, legalábbis a közepe, de időrendi sorrendben beadagolható mennyiségekben szívesen megosztom veletek, szóval itt jön az eleje:
Ősi kultúrák
A régészeti leletek alapján azt feltételezhetjük, hogy a hominida tevékenység Japánban 200.000 Kr. E. jelent meg, amikor a sziget még kapcsolatban állt az ázsiai kontinensel. Bár néhány tudós kételi a benépesedést ebben a korai időpontban, mégis abban a legtöbben egyetértenek, hogy a mintegy Kr. E. 40.000-ben bekövetkező jegesedés újra összekapcsolta a szigeteket a szárazfölddel. A régészeti bizonyítékok alapján egyetértenek abban, hogy Kr. E. 35.000 és 30.000 között a Homo sapiens már bevándorolt a szigetekre Kelet-és Délkelet-Ázsiából, és már jól bevált módszerrel a vadásztak és gyűjtögettek, kőszerszámokat készítettek. Kőeszközök, lakóhelyek, és emberi fosszíliák kerültek elő ezen időszakból az egész Japán szigetvilágból.
Mégstabilabb életvitelt vezetett be Kr. E. 10.000 körül egy neolit, illetve bizonyos tudósok szerint Mezolit kultúra. A modern Japán különcei, az ainu őslakosok legvalószínűbb távoli őseiként a heterogén Jomon kultúra (kb. ie 10,000-300) hagyta a legegyértelműbb régészeti leleteket. Ie. 3000-re a Jomon nép agyagból figurákat és lenyűgöző mintákkal díszített tárolókat készítettek, amelyeket a nedves agyagba nyomott fonott vagy fonatlan kötél vagy ágak segítségével állítottak elő egyre kifinomultabban. (Jomon azt jelenti: "fonott kötél mintái”) Ezek az emberek is használták a pattintott kőeszközöket, csapdákat és íjakat. Vadászok, gyűjtögetők, és ügyes a part menti és mélytengeri halászok voltak.A mezőgazdaság eg kezdetleges formályát gyakorolták és barlangokban, majd csoportosan akár időlegesen sekély földbeásott lakásokban vagy föld feletti házakban éltek, így számos konyhai eszközt hagytak a modern antropológiai vizsgálatoknak.
A régészeti tanulmányok szerint a késői Jomon korszakban drámai változásra került sor. A kezdetleges földművelés átalakult kifinomult teraszos rizs-gazdálkodássá és kialakult a kormányzati ellenőrzés. A Japán kultúra sok más eleme is megjelenek ebben az időszakban. Ezek északi ázsiai kontinensről és a déli csendes-óceáni területekről érkező vegyes migrációt tükröznek. Ezek között az elemek között van a sintó mitológia, házassági szokások, építészeti stílusok és a technológiai fejlesztések, mint például a lakkozás, a textilipar, fémipar, és az üveg gyártás.
A következő kulturális időszak, a Yayoi (Tokió egyik részéről nevezték el, ahol a régészeti vizsgálatok feltárták nyomait) Kr. e. 300 és 250 között virágzott a déli Kyushu-tól Észak-Honshu-ig. A korai ilyen emberek, akikről úgy gondolják, hogy Észak-Koreából vándoroltak Kyushu-ra és keveredtek a Jomonokkal, szintén használtak pattintott kőeszközöket. Bár a Yayoi fazekasság fejlettebb technológiájú volt- korongozás útján készültek – a díszítésük sokkal egyszerűbb volt a Jomon eredetűekénél. A Yayoi-k bronzból működésre képtelen ünnepi harangokat, tükröket és a fegyvereket készítettek, és később, az első századtól, vas mezőgazdasági eszközöket és fegyvereket is előállítottak. Ahogy a népesség nőtt és a társadalom egyre összetettebbé vált, szőtt ruhát kezdtek viselni és állandó mezőgazdasági falvakba költöztek, házaikat fából és kőből építették, a földtulajdon és a gabona tárolása révén vagyont halmoztak fel és kialakultak a különböző társadalmi osztályok. Az öntözött, nedves rizstermesztő kultúrájuk hasonló volt a Közép-és Dél-Kínaihoz, tehát nagyon sok emberi munkát igényelt, melynek fejlődésének és növekedésének eredményeként kialakult a rendkívül állandó agrártársadalom. Kínával ellentétben, ahol tömeges közmunkát és a víz-ellátást el kellett rendezni, ami az erősen központosított kormányzatot eredményezte, Japán bővelkedik vízzel. Japánban akkor a helyi politikai és társadalmi fejlesztések relatíve fontosabbak voltak, mint központi hatóság tevékenysége a rétegzett társadalomban.
Japánról a legkorábbi írásos feljegyzések kínai forrásokból származnak. A Wa-t (a japán kiejtése annak, ahogy a kínaiak nevezték Japánt) 57-ben említik először. A korai kínai történészek Wa-t több száz szétszórt szárazföldi törzsi közösségnek, nem pedig a Nihongiban leírt 700 éves hagyományokkal rendelkező egységes földnek. Ez ugyanis Kr. E. 660-ra teszi Japán alapítását. A harmadik századi kínai források arról számolnak be, hogy a Wa-i emberek nyers zöldségeken, rizsen és bambusz vagy fa tálcán felszolgált halon élnek, diák-mester kapcsolatokat építenek ki, adót szednek, volt tartományi magtáruk és a piacuk, tapsoltak ima közben (ezt még ma is csinálják a sintó szentélyekben), erőszakos küzdelmeik voltak egymás között, sírhantokat emeltek és gyászoltak. Himiko, egy Yamatai néven ismert korai politikai szövetség női uralkodója jelent meg a harmadik században. Míg Himiko spirituális vezetőként uralkodott, öccse végezte az államügyeket, beleértve a diplomáciai kapcsolatokat a kínai Wei-dinasztia (Kr.u. 220-65) bíróságával.
